Elképesztő dolgot mesélt a barátnőm, akinek nyáron voltunk vidéken az esküvőjén. Mit sem sejtve érkeztünk a helyszínre, amiről csak annyit tudtunk, hogy valamelyik rokonnak a birtoka – muszáj vagyok ezt a szót használni, mert olyan méretekkel nem lehet csak kertes háznak nevezni nevezni… Szóval megérkeztünk és teljesen elámultunk: szabadtéren boldogságkapunál volt a szertartás, a lagzi pedig egy óriási teremben, aminek a kert felőli oldala végig ablakos volt.
Nem túlzok, csak annyi „fal” volt köztük, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy tartsa a kereteket… Beszéltük is a párommal, hogy láttunk sok ablakos házat, de ilyet még sosem – na és most kiderült, hogy a barátnőmék esküvőjére cseréltették ki a rokonok nászajándéknak! Eredetileg sem nézett ki rosszul (mutatott barátnőm képeket az „előtte” állapotokról), de tavasszal az egész hosszú falat kibontották, és tolóajtókra és ablakokra cserélték, hogy olyan lehessen az esküvőjük, amilyet megálmodtak! Hát, nem ez volt az egyetlen különlegesség azon a napon, és tényleg álomba illően sikerült. A barátnőm ruhája végig csipkés volt, és a hosszú uszályát két koszorúslány vitte mögötte, a vőlegény mintás csokornyakkendőt és nadrágtartót viselt, és a felhajtott nadrágja alól kikandikáltak a vicces zoknijai is. A bevonulás koreográfia szerint zajlott, és az anyakönyvvezető szuper személyre szabott szöveget írt nekik.
Étel-ital téren volt minden, de tényleg: csoki-szökőkút, koktélpult, grillpult ahol szinte mindent lehetett kérni, fagylaltos kocsi, fotósarok helyszínen nyomtatós géppel, kellékekkel és személyzettel. A dekor szinte már túlzó volt, de valószínűleg ennél kevesebb nem illett volna a helyhez: végig az ablakokon, a terem plafonján és az összes kinti fán égősor világított, és a DJ is hozott sok lámpát hangulat-világítani és a táncteret színezni.
A torta óriási volt, de az legalább letisztult, ízléses, és isteni finom, több szintet is megkóstoltunk, volt mangós, pisztáciás, mascarponés, csokoládés és citromos is. Aki a programokat különlegessé tette, az a ceremóniamester volt! A legelején bemutatkozott mindenkinek, segített eligazodni a helyszínen és a várható programokon, mindig mondta, hogy mikor mit csináljunk, de nem éreztük nyaggatásnak, inkább segítségnek éltük meg a jelenlétét. Miközben mindenkire figyelt, a figyelmet a párra irányította, és humorával meghozta a hangulatot közös játékhoz és a bulihoz is, de nem voltunk meglepődve, hogy ilyen színvonalas ceremóniamestert találtak maguknak – ehhez a különleges helyszínhez és apropóhoz nem is illett volna másmilyen.