Tisztán emlékszem arra, a jelenetre gyerekkoromból, amikor még a régi, fakeretes ablakaink voltak és egy nyáresti viharnál képtelen voltam egyedül becsukni az ablakot és szaladnom kellett anyához, hogy hárítsa el a bekövetkezni kívánó apokalipszist. Azok az ablakok már nagyon régiek voltak. Nehezen csukódtak és nagyon rossz volt a szigetelésük is. Éppen ezért, pár évvel később, a lakás összes régi nyílászáróját lecseréltük műanyagra. A különbség elképesztően érezhető volt. Megszűnt a szeles időben hallható sípoló hang, illetve nem kellett már többé vastag szivacsokat tömködni az ablakhoz, hogy ne jöjjön be a hideg.
Gyerekkoromban egyébként nagyon félős voltam. Féltem a sötétben, féltem az idegenektől és féltem természetesen az éjszakai viharoktól. Nagyon sokat kellett velem foglalkozni sose lehetett egyedül hagyni és szegény szüleimnek sosem hagytam nyugtot. Amikor bekerültem az oviba, valamelyest jobb lett a helyzet és már nem lógtam annyit mindenki nyakán, de azért a félelmeimet nem sikerült leküzdenem.
Váratlan káosz a délutáni szundi alatt
Emlékszem egyik délután óriási vihar kerekedett és éppen az ebéd utáni szundihoz készülődött a csoport. Hirtelen nagyon besötétedett és elkezdett zuhogni az eső. A legtöbb gyereknek sikerült elaludnia, de nekem csak mindig néhány percre ragadt le a szemem. A vihar nem akar nyugodni én pedig csak csendben feküdtem a kiságyban a macimat szorongatva, és vártam mikor jön már el a nap vége, amikor anya értem jön és hazamehetek. Egyszer csak egy hatalmasat villámlott, majd dörgött az ég és az udvaron lévő fát kidöntötte a vihar. Mindenki azonnal felriadt. Már pedig ha 20 ovis egyszerre ébred fel, nem vár hanghatásokra akkor abból hatalmas nagy sírás kerekedik ki. Ami pedig a legdurvább meg a legváratlanabb volt, hogy egy fát is kicsavart a vihar, ami kitörte az egyik ablakot a folyosón. Óriási volt a hangzavar és a káosz is. Mindannyian nagyon megijedtünk, az óvó nénik pedig nem győztek egyik gyerektől a másikig rohangálni. A vihar lassan elcsendesedett és a kedélyek is lecsillapodtak. Hazafele láttam, ahogy a gondnok bácsi takarítja el a romokat és próbálja ideiglenesen befoltozni a keletkezett lyukat. Nagyjából 1 hét múlva az összes ablakot kicserélték az oviban, új műanyagkeretes ablakokra, amik már sokkal jobban védték az alvó gyerekeket a csúnya nagy vihartól.